Egy masik hely

Tele a kalendár csupa jóval. Először is elvállaltam a suli-musical koreográfálását. Mázlim volt, mivel Aladdin nyert és a keleti táncok közel állnak hozzám, hála limitált hastánc tudásomnak. A felvételire 90 gyerek jelentkezett és meglepően könnyen megtanulták az erre a napra összerakott lépéskombinációmat. Azt hiszem ez volt az elmúlt öt év legdrámaibb pedagógia pillanata, mikor kilencven gyerek egyszerre lépett az én utasitásaim szerint, teljesen zökkenőmentesen. Tömeget mozgattam meg. Azóta már volt pár próba és elkezdődött a kiszűrés. Mindenesetre a project tele van új kihivásokkal, nemcsak rengeteg időt, de készülést, kitartást követel. Most nagyon visz a spirit, remélem megmarad a májusi előadásig. 500 ember előtt adjuk elő, nyomásból akad bőven, de a lényeg, hogy minden résztvevő jól érezze magát és nem feltétlenül a végtermék. Persze ez csak hivatalosan van igy, a szinfalak mögött korbáccsal verjük a gyerekeket, amig nem tanulják meg a lépések sorrendjét és a magas hangok tiszta kiéneklését.
Majd megirom a májusi bemutató idejét, hogy megtudjátok időben venni a repjegyet!
Aztán még van egy kis csapat magyar lány, aki magyar népdalokból csinál CD-t és én is éneklek két dalt: Madárka madárka és Csillagok csillagok, ja és nem, nem látsz mindenből kettőt, mindenből kettőt.
Na de erről majd később! Most Grammy’s.

5 shots for $10. No, we are not joking.

5 shots for $10. No, we are not joking.

5 shots for $10. No, we are not joking.

Éppen a vacsorámat tömtem magamba a kanapén és a netről lelopott 24 új részét kezdtem volna el nézni, mikor csöngettek az ajtón. Sage és Linda jöttek, két lány, aki nemrég költözött be a házba. Egymás alatt lakunk, Linda, szőke, megtermett, nagyhangú, fehérbőrű, a sztereotipiáknak teljesen megfelelő, norvég lány 8B, Sage, késői 20-as éveit taposó, mosolygós amerikai, 7B és én a tanitásba megőszült, kialvatlanságtól karikás szemű, külföldre szakadt, kócos hajú magyar, 6B. Egyből láttam, hogy ebből jó beszélgetés lesz. Valamiért volt egy olyan érzésem tegnap, mikor elmentem tejért, hogy jól fog nekem jönni majd egy 6 üveges Mike’s Hard Limonade majd itthon, és mikor elmondták, hogy azért jöttek, hogy megkérdezzék nálam is magas-e a villanyszámla, szinte hezitáció nélkül felnyitottam egy üveget mindenkinek. Miután kitárgyaltuk és összehasonlitottuk a számlákat kicsit még elfilozofálgattunk az életünkről. Mindhárman szingli, munkamániás, intelligens, szociális lényeknek bizonyultunk és mivel közben jó késő lett és elfogytak az italok, megbeszéltük, hogy a számlát kollektiven nem fizetjük ki, aminek örömére majd szombaton összejövünk még egy újabb csevegésre. Nem bántam meg, hogy a 24-re végül nem maradt idő. Laptopon van, megvár.

Hétvégén felforrósitottuk a hangulatot és pár barátnőmmel elmentünk az elnevezésében is már sokat eláruló Latin Quarters nevű táncos helyre. Vittünk két fiút is, akik egész jó munkát végeztek, hogy a talpunkon tartsanak minket. Amúgy egészen jó hangulat volt, a zenék a salsától, a merengen át, a house és hip hopon át, felüditő változátosságot hoztak, a szokásos bárzenék után monotomitása után. A klubban mulató férfiak saját felelősségüknek érezték, hogy egy táncolni vágyó lány se maradjon partner nélkül és felváltva kértek fel minket, néha kettőnket egyszerre. Sokat lehet tanulni, a salsa ugye az egyik legnehezebb lépéskombináció, de egy profi magabiztos kezeiben még felmerül a remény, hogy egyszer megtanulható. Mindezen pozitivumok ellenére egyáltalán nem voltam elájulva. A kispohárban kitöltött 13 dolláros italok, a sportcipőben megjelenő ismerősünk belépésének megtagadása, a 15 dolláros belépő és három dolláros ruhatár mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy kettő után nemsokkal mindenki hazament. Ha a barátnőimmel nem táncoltunk volna egy jót, valószinüleg megbántam volna, hogy itt töltöm a szombat estém. Latin Quarters 5/10

Mai bár felirat: Yeah, it’s Monday, what’s your point?

Nyilt itt a ház aljában egy kis bár. Amennyire kivülről meg tudom állapitani, kb. 30nm-es lehet és csúcsidőben 20 főre nő a környékről összegyűlő vendégsereg. A kijárat előtt cigiző vendégek mindig gyengéden bánnak az elsétáló kóbormacskákkal, egyszer az egyik el is ment a sarki bodegába macsakajáért és feltálalt egy lazacos májas konzervet a bár előtt. Az üzem egyetlen pincérnője kitesz magáért, minden este csalogató, kreativ feliratokat ir a bejárat előtti kis táblára.
Legutóbb például: ’Beer is cheaper than gas. Drink, don’t drive!’
Majd még megirom, ha látok jót. Egyszer lehet be is megyek egy Irish car bombra egy fárasztó nap végén. Nevét sem tudom 1/10.

Melisszával elnéztünk a Manhattan keleti oldalán fekvő Mercury bár-ba szombaton. Pár éve voltam ott utoljára, emlékeztem, hogy jó zene volt és átbuliztam az éjszakát. Most sem volt ez másképp. Kiváló muzsika ment, a klasszikus rocktól a jelenlegi top 100-as poplistáig minden. A dj kicsit korán keverte le a számokat az én izlésemhez képest, de lejátszotta az összes kedvencemet cserébe. ’I try to find the words to describe this girl without being disrespectfuuuul…’. Amúgy állati zsúfolt volt a hely, kellett könyöklődni, hogy meglegyen a tánctered. Belefutottunk pár ir srácba, akik meghivtak minket egy elég érdekes italra. Itt úgy hivják, hogy Irish Car Bomb. Egy kb másfél decis Guinness sörbe beledobnak egy shot Bailey’s-t, csak úgy, poharastul. Én alapvetően ki nem állhatom a sört és először ellenálltam, de aztán egészen meglepően jó volt. A krémes Bailey’s szépen lassan szétfolyik a fekete sörben, ami aztán ilyen édes, finom izt kap tőle. Nekem jobban tetszett volna, ha a Bailey’s a másfél deci és a sör egy shot, de igy is megittam. 4-ig maradtunk és a keleti oldalról a taxi is csak 10 dollár volt haza. Mercury bar 8/10.

Múlt hétvégén Hubert barátommal etiópiai étterembe mentünk. Nagyon érdekes ételeket adnak, minél többet megyek annál jobban izlik. Egy nagy savanyú palacsinta szerű tésztára tálalják fel a szószos húsokat és zöldségeket. Én imádom a szószokat, ezért nekem már ez tömörgyönyör. Elég csipős pár ételük, nem árt kideriteni mit eszel, mielőtt megrendeled. Nincs evőeszköz, kézzel kell felmarkolni, azt, amit a szád kiván. A pincérek etiópok, a hangulat elég átlagos, lehetne egy kicsit autentikusabb a berendezés, a fehér vászon abroszoknál tovább is gondolhatott volna, az aki berendezte a helyet. A kiszolgálás közepes, az étel olcsó és finom, laktató. 7/10